|
Az angol Halloween szó szerinti fordításban
a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. Ősi kelta ünnep, az
Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet -
a Samhain-t, vagyis "a nyár végét" és ilyenkor egyszerre hódoltak a
Napisten és a holtak Ura előtt.
Hitük
szerint ugyanis ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a
lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok
testében "léteztek". Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon
engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy ezáltal
átkelhessenek a mennyországba. Kétségtelenül a legismertebb jelképe
Halloween-nek a faragott töklámpás. A legtöbb országban ismerik a Halloween ünnepét. Éjjel rémisztő jelmezekbe bújnak, kísértet történeteket mesélnek, mulatnak és természetesen töklámpásokat faragnak. Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október
utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa
között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak,
amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán
megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a
biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet,
hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató
szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve
parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán
könnyebben elűzhessék.
Október 31-én, miután a termést
betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az
ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek,
új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz
körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor
eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között,
hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol az ártó
szellemeket, és űzték el a hideget.
Jack, vagyis a lámpás története:
Halloween szimbóluma,
hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely
eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz
szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek,
hogy azok hazatalálhassanak.
Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám
tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is
megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy
hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az
ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a
fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután
az megígérte, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a
mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a
pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá,
amiért korábban túljárt az eszén. Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó
fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább vak sötétben ne kelljen
kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt
fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával
a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak
időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt
nekik) és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.
Napjainkra már itthon is egyre
inkább divatos lett a Mindenszenteket megelőző nap bulizós, játékos
hangulata. Főleg a gyermekek kapnak előszeretettel az alkalmon, hogy
boszorkányos és ijesztő ruhákat öltsenek, kivájt tökökből lámpásokat
készítsenek. De a szeretteinkért való gyertyagyújtás november elsején
meghitt és családi esemény, ahol az emlékezés és a lélek
halhatatlanságába vetett hit a legfontosabb.
Copyright ©
2013 Marinette
|